Egyszer volt egy szerelem…

Volt egyszer egy szerelem, mely szebb volt minden eddiginél. Villámcsapásként ért, mikor a legkevésbé vártam, mikor nem is kerestem. Külföldről visszatérve meggyötört széthullott lelkem darabjait keresve, a szerelem volt az utolsó amire gondolni tudtam vagy épp vágytam. Életem mindig is úgy változott mint a négy évszak időjárása. Heves záporokat követte a viharos hurrikán majd a perzselő napsütés. Különösen a nagy szerelmek után, bár talán egész életemet és természetemet is így jellemezném. Azonban egyik szerelmet sem cserélném el. Hiába éltem meg mindet csalódásként, mind tanított valamit az emberi viselkedésről és nem utolsó sorban saját magamról. A hibáimról, gyengeségeimről. Voltam már szerető, szeretett, átvert, megcsalt, váratott, megalázott. Sokszor buktam el, de sikerült mindig felállnom, és sikereket elérnem újra, és újra.

Kivétel, az utolsó szerelemnél, annál, ami a legtöbbet támogatott és mindig hitt bennem. Mellette feladtam az évszakokat és próbáltam stabilan tavasz nyár közti állapotot teremteni. Feladtam a munkám, az utazásaimat, hogy szeretett hazámban érvényesüljek, több kevesebb sikerrel. Több hónapnyi elkeseredett visszautasítás után találtam is egy posztot mely betöltésre várt, csak magamat hagytam el útközben. Elveszettként bolyongtam boldogságot színlelve. Egyik felem repdesett a mindent elsöprő szerelemtől másikat pedig egy sötét mély kút aljára száműztem. Feladtam azt aki vagyok és szép lassan halványulni kezdett a láng a szememben. Jogos a kérdés tényleg megéri ez a szerelem ha nem teljesedhetek ki? Minden támogatást megkaptam, mégsem jutottam egyről a kettőre. Mire belekezdtem volna elfogyott a türelmem és a kedvem is. A régről ábrándoztam és arról, hogy minden kapcsolatom erről szólt, hogy fel kellett adjam azt, aki vagyok, de soha nem voltam boldog. Kérdések hadával csatáztam minden éjszaka, “maradjak vagy ne?” Miért nem helyezhetem át a mostani boldogságot a térképen máshova? Miért nem mobilis? Hogyan tovább? “

Végül maradtam, elnyomtam magamban kiáltó énem, végig akartam járni az utat, mert úgy éreztem ez most megéri.

Míg hétfőtől vasárnapig a lelkemben szerveztem túrákat, rátaláltam a kreatív felemre és arra ami itthon is megfelelne es örömmel csinálnám, ami leköt, fejleszthető, kikapcsol és amivel a magam ura lehetek; pont mint régen.

De a kezdetek kezdetén a sors új kihívás elé állított, és másfajta kalandra csábított. Anya lettem. Így született bennem az elhatározás, hogy egyszer eljön az én időm is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s